Takács Szilvia

szobrászművész | 1978, Budapest

A hat darabos pirogránit dombormű sorozatot egy animáció egészíti ki. A relief egy olyan ház történetét meséli el, amely egy erdőben állt. Az antik római szobrászatban használt technikát, ahol a márvány domborműveken előszeretettel ábrázoltak összekapcsoló történeteket, a saját témámba ültettem át. Ehhez hasonlók a pirogránit szobrok, és ezt egészíti ki napjaink technikája, a mozgókép, az animáció. A film képkockáihoz egy papír domborművet készítettem öt képsíkkal, melyek közül egyet mindig cseréltem, akvarellel festettem meg őket. A forgatókönyv ugyanaz, mint a reliefeken, de színes és mozog. A magára hagyott házat lassan benövik a környezetében lévő fák, bokrok. Az ember által épített, alkotott dolgok fölött eljár az idő, a természet újra visszaveszi a hatalmat. Személyes inspirációból táplálkozik ez a művem. Amikor nagyapámhoz közeledtünk az erdei utakon, és néha másik úton hajtottunk be a főútról az erdőbe, mint általában, akkor szokta mondani édesanyám, hogy itt állt a régi házunk. De valójában ott nincs semmi. Éppen olyan erdőt látok, mint bármerre az úton. Aztán elmondja, hogy ezt a dédmamám építette a saját kezével, vályogból. Ők itt születtek, és csak később, amikor már nagyobbak lettek, költöztek át a nagy házba, amit én is ismerek. Próbálom elképzelni, hogy talán valamelyik fácska ott lehetett a kertjükben, de nincs semmi kapaszkodóm, teljesen eltűnt.