1983-ban diplomázott az MKE-n, mesterei Kokas Ignác és Dienes Gábor voltak. 1970-től Magyarországon él. Művészetére jellemző a könnyed, lebegő textúra, a fizikai valóság és a vágyálmok együttes megjelenítése titokzatos, epizódszerű történetekben. 1983-tól egyéni és csoportos kiállításokon szerepel Magyarországon és külföldön. 1990–1993 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 2000-ben Munkácsy-díjat, 2004-ben Palládium-díjat kapott, 2004-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. Művei több nagy hazai közgyűjteményben (Kiscelli Múzeum, Ludwig Múzeum, MNG, Szent István Király Múzeum) és magángyűjteményekben is megtalálhatók. 2019-ben önálló kiállítása volt a Műcsarnokban.
2019
olaj, vászon
95 × 125 cm