Virtuális sétán tekinthető meg a Műcsarnok honlapján az intézmény legújabb tárlata. A Szabadjáték/II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon című kiállításon kétszáz alkotó friss, az utóbbi öt évben készült munkái láthatók.

„Hat szalont szerveztünk 2014 óta. Általában kétszáz fő a kiállítók száma, a szalonokat összesen 150 ezer ember látogatta meg. Ezek impozáns számok. Műfajonkénti szerkesztésben először az Építészeti Szalon, majd a Képzőművészeti, utána a Fotóművészeti, az Ipar- és Tervezőművészeti, végül a Népművészeti Szalon zárta az egységet. Ez volt a hat egység, ami után ismét az építészet következett. A második ciklusban ugyanabban a körforgásban megyünk tovább. Lezajlott a második építőművészeti szalon, most ismét a kortárs képzőművészek következnek” – meséli az első, újraélesztett Nemzeti Művészeti Szalon kurátora, az időközben a Műcsarnok művészeti igazgatójává kinevezett Szegő György.

Ahogy mondja, sokáig a terv szerint zajlott a kiállítás építése, ám amint bevezették a világjárvány miatti korlátozásokat, a Műcsarnok munkatársai gyorsan, egy hét alatt készre varázsolták a termeket és az installációkat. Ráadásul maradt egy hetük, hogy a videózásra is készen legyenek. A műveket olyan formában kellett kiállítani, hogy a virtuális térben is élvezhetők legyenek.

Pedig a kiállítás kurátorának, Szurcsik Józsefnek, a Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszéke vezetőjének sem gyakori elfoglaltsága a virtuális tárlatrendezés. Ahogy a kurátor mondja, egyszerűen dokumentálták a kiállítást. „Mivel minden a falon van, csak úgy jártunk el, ahogy egy általános digitális dokumentációt készít az ember. A kész, dokumentált kiállítást újra rögzítjük két kamerával, majd értő szakemberek a kész képeket egymás után illesztik. Ügyes kis nyilak segítségével bejárható körpanorámát készítünk. Tehát nincsenek trükkök, nincsenek számítógépes varázslatok. Minden egyes műtárgy megtalálható lesz az interneten, de a valóságnak megfelelően, nem bemaszkolva meg belevarázsolva valamilyen virtuális mesébe. Házon belül minden be lesz vetve, kivéve a digitális hamisítást. A munka még nem ért véget, bevetjük még a gömbkamerát, majd amit a Műcsarnok anyagi helyzete megenged. A látvány egyre izgalmasabb lesz” – meséli.

A látogató a nagy nevek mellett a feltörekvő generáció munkáira is számíthat. A csaknem háromszáz kiállított mű egyenrangú értéket képvisel. A szalon anyagában a monumentális, robusztus szobroktól a könnyed grafikákig, a letisztult, geometrikus absztrakcióktól a humorral átitatott műveken át a barokkos telítettségű figurális kompozíciókig terjedő széles palettán számos műfaj és stílus helyet kapott. A klasszikus technikákkal készült alkotások mellett a jellemzően kortárs eszközök is szerepelnek a tárlaton. Nem ritka a konceptuális mű sem. Virtuóz módon megalkotott, realisztikus formanyelvű, bravúros művek és erős gesztusokkal készített, drámai hatású, nagyszabású nonfiguratív alkotások is láthatók a válogatásban.

„Igazából egy metszetet próbáltam megmutatni – mondja Szurcsik József –, a képzőművészet tendenciáit próbáltam prezentálni, az eltérő gondolkodású, különböző úton járó művészek alkotásait. Számomra nagyon fontos volt a művészek együttes kiállítása. Itt nincsenek generációs határok. Sok a harmincas, de még fiatalnak számító alkotó, említhetem Ámmer Gergőt, Végh Júliát, Bányay Annát, de a legidősebb kiállító kollégáim, Segesdi György nyolcvankilenc éves, míg Keserü Ilona nyolcvanhét. A látogatóknak az is érdekes, hogy az ismert és elismert, Kossuth-díjas alkotók mellett huszonéves pályakezdők – például a huszonhét éves Gresa Márton – művei is ott vannak a kiállítótérben. Én borzasztóan élveztem ezt a munkát, és a mai napig boldog vagyok. Azt hiszem, szemléletes is, amire törekedtem. Bízom benne, hogy ami megmutatható ebből a korból, az itt van. Egy finoman hangolt betekintést kaphat a látogató. De ahogy a színházi produkcióknál is nagyon fontos lenne a személyes jelenlét, itt is jó lenne fizikailag is ott lenni a művek között” – véli Szurcsik.A kiállítás címe, a Szabad játék mint hívószó kifejezi a kiállítás lényegét: nincsenek tabuk, és nincsenek prekoncepciók, mint ahogy nincsenek elvárások, prioritások sem.