Akik kíváncsiak arra, hogy milyen műalkotások születnek ma az országban, jól teszik, ha felkerekednek és betérnek a Műcsarnok hűs termeibe. Ott ugyanis június 24-étől látogatható a Szabadjáték címet viselő, második Képzőművészeti Szalon.

Az első ilyen képzőművészeti tárlat 2015-ben került megrendezésre az MMA intézményében, és a Magyar Művészeti Akadémia évenként szervezett nemzeti szalonjainak sorozatába illeszkedik. A mostani neve beszédes: szerteágazó anyaggal találkozhatnak a kiállításon a látogatók. Festmények, grafikák és plasztikai alkotások töltik meg a tereket, közös jellemzőjük, hogy igen frissek, az utóbbi öt év termései. Nyolc teremben mintegy 200 alkotó munkái kaptak helyet a tárlaton, már ebből is érezni, hogy milyen sokféle művet lehet megtekinteni a Műcsarnokban. Szurcsik József, a kiállítás egyik kurátora megjegyzi, hogy a válogatás során nem a tárgyak közötti hasonlóságok, sokkal inkább a különbözőségek érdekelték. A nézők is más-más stratégiákat választhatnak a bejárás során, mintázatok, tendenciák vagy épp egyedüli, elszigetelt jelenségek után kutatva.

Napjainkra jellemző, hogy a művészet elszakad a stílusirányzatoktól. A különböző megnyilvánulások egymás mellett élnek, sokszínűségük miatt mindenki megtalálhatja a kedvére valót közöttük. A Műcsarnokban egyszerre vannak jelen a monumentális szobrok, a humorral átitatott művek, a meghökkentő installációk, valamint a figurális és az absztrakt kompozíciók is. A felhasznált anyagok tekintetében is bőség mutatkozik: megjelenik a bronz, a textil, a fa, az üveg és a kerámia, de még a sár, a gumi és a csont is.

A Műcsarnok szalonkiállításai mindig nagy érdeklődésre tartanak számot. Egy-egy ilyen eseményen bemutatkozhat a szakma egy jelentős része, felfedve, hogy min dolgozik éppen, mi foglalkoztatja napjainkban. Ezért aztán fontos cél, hogy minél nagyobb legyen a merítés, és minél több, a mára jellemző irányzat képviselje magát. Hiszen az érdeklődők ezzel egy általános képet kaphatnak a kortárs művészet alakulásáról, természetesen még így is a teljesség igénye nélkül. A Szabadjáték anyaga tudatos kurátori válogatás eredménye, mivel a kiállítóterek kapacitása véges, ugyanakkor a kiállításra érdemes alkotók száma kifejezetten nagy. A kurátor, Szurcsik József, aki maga is Munkácsy Mihály-díjas festőművész és grafikus, szabad kezet kapott a művek kiválasztásában – többek között erre is utal a Szabadjáték cím, a tárlat kialakításakor az egyik szempont a politikától mentes sokféleség volt. Fontos volt továbbá, hogy a képzőművészeti szakmát segítsék, presztízsét emeljék.

A művészek között vannak határon túlról érkező, illetve ott dolgozó alkotók, valamint Magyarországon élő, nem magyar származásúak is. Generációs bontásban is nagy a változatosság, a „nagy öregek” éppúgy jelen vannak, mint a pályakezdő fiatalok.

A kiállításhoz honlap is készült, amelyet érdemes böngészni, mivel virtuális séták, videók és tanulmányok is felkerültek rá. A tárlat szeptember 27-ig tekinthető meg, a kurátorok Szurcsik József és Kondor-Szilágyi Mária. A kiállító művészek listája itt tekinthető meg.

Szerző: műtárgy.com