Aktfestészetem központjában a lét ábrázolhatóságának örök problémája áll, ezt próbáltam visszaadni a tájban beállított színpadias, erős gesztusokkal telített, drámai szituációban, mely megjelenítéséhez „választott tradícióhoz” nyúltam vissza. Az Eredet című képhez a szereplők a Laokoón szoborcsoport mozdulatait idézték fel, de a festmény már nem a végső harcról, hanem az egy tőről fakadásról, az örök születésről szól. A szereplők az eszményi táj részei voltak, ugyanakkor a festészet illúziókeltő eszközeit felhasználva arra törekedtem, hogy szoborszerűen elváljanak az őket körülvevő természettől.
2019
akril, olaj, vászon
150 × 155 cm