„Jónás Pétert kezdettől fogva és kitartóan a nyomtatott kép filozófiája érdekli, a lenyomat bizonyító, megőrző, dokumentatív ereje, az egyedi és áttételes között oszcilláló átmeneti státusza, a mulandóságnak ellenszegülő rögzítés archaikus, rituális gyökerű elemi gesztusa. Ugyanakkor túlságosan is fontos számára a tapintható, tárgyi valóság ahhoz, hogy a tárgyszerű képet engedné feloldani az absztrakt, konceptuális gondolati alkotásban. Ezért mindig képben, azaz a valóság kihasított, keretezett külön terében gondolkodik, amiben közvetlen környezetének hétköznapi tárgyait helyezi el. Úgy fókuszál azonban ezekre a látszólag jelentéktelen eszközökre, olyan elmélyült és koncentrált figyelemmel fordul feléjük, hogy ez a fókusz önmagukon túlmutató, szimbolikus jelentéssel ruházza fel a dolgokat.”
(Révész Emese: Asztalok)
2020
szitanyomat, papír
60 × 40 cm