Sajtó

Szurcsik József kurátor a kiválasztott képzőművészek utóbbi négy évben létrejött munkáiból szerkesztette a tárlatot. Igyekezett minden generációnak, mindenféle hagyomány követőinek és megújítóinak teret adni. A hívószó a képzőművészet melletti kiállás, a közös ügy volt, sajnálatos módon azonban többen így is – politikai vagy esztétikai okból – a távolmaradás mellett döntöttek. 198 művész 256 alkotását lehet megtekinteni, íme egy kis szubjektív ízelítő. A 2. teremben szembeötlően magasodik egy piros, női alak, Fülöp Gábor Katica című alkotása. Ráközelítve láthatjuk azokat az apró, pirosas félgömböket, amelyekből felépül, gesztusa szerint mintha épp egy pettyes bogarat tartana a tenyerén… Ahogy az angol ladybird, úgy a magyar katica elnevezés is egy bájos hölgyet sejtet a bogárjelmez alatt, ami egybecseng Fülöp egyéb munkáin is gyakorta tapasztalható panteista szemlélettel, a keleti filozófiák hatásával. Ugyanitt látható egy hófehér márványplasztika, Polgár Botond Éjtorzó című alkotása, amely a Michelangelo Medici síremlékén található Éj allegorikus alakjának idézete. A monumentális emlékhez képest ez szinte aprócska töredék, mégis erős sűrűsödési pont. A szobortól balra láthatunk egy impresszionista jellegű, emberpárt sejtető festményt, Benyovszky-Szűcs Domonkos Konstelláció című alkotását. A festő azonban épphogy nem a 19. századvég nagyjainak követője: Benyovszky-Szűcs a különböző digitális képtömörítési hibákat, automatizmusokat elemzi, majd ezt adja vissza olyan hagyományos technikával, mint az olajfestés. Lírai hangulatú a megismerhetőségéről, azonosíthatóságáról, az egyéni és univerzális egybevetéséről (és még annyi minden másról…) szól a térképre festett női portré,amelyre a 6. teremben találunk rá. Fürjesi Csaba művének címe: Csak hivatalos használatra. Dréher József Architektúra képzése a fehér árnyalataival készült. Vegyes technikájú alkotásának kulcsszavai az anyagszerűség és a rétegzettség. Művein az építészet korszakai, az idő lerakódó, építő-romboló hatásának nyomai köszönnek vissza egy-egy házfal portrészerű töredékén. A virtuális befogadás természetesen nem vetekedhet az „élő” találkozással, s e sorok írásának pillanatában még nem tudni, lesz-e erre lehetőségünk. Mindenesetre a Műcsarnok mellett más múzeumok is gondoskodnak a virtuális bejárásról, érdemes tehát körbenézni itthon és külföldön egyaránt. Addig is marad ez a többszörös áttétel, s ebben a helyzetben különösen is elgondolkodhatunk Koroknai Zsolt Mediátor című printjén is (5. terem), ahol a gyönyörű kézi csipkét egy brutális vasalónyom szeli ketté. Remélem, ezt a közvetítői hibát egyelőre sikerült elkerülnöm.